Devizahitelek 

Uniós bíróság:
visszamenőleg is megsemmisíthető
a tisztességtelen feltételeket tartalmazó devizahitel


EUB TÁRGYALÓTERMI HÍREK


EUB C‑118/17. ,  C-51/17.  és a  C-260/18. számú ügy:


2019.03.14-én ítélet hirdetett az EUB a "Dunai ügyben". 

Az egyik ügyvédünk tájékoztatása szerint:
"Az én értelmezésemben annyit jelent, hogy ha keresetet nyújtok be árfolyamkockázat mint tisztességtelen szerződési feltétel megállapítása iránt, jogkövetkezményként nem kell kérnem a hatályossá nyilvánítást, elég kérnem visszamenőlegesen a semmisség megállapítását.

Ez azt jelenti, hogy  a per végén a bíróság által a szerződés érvénytelenségének, tisztességtelenségének, semmisségének kimondása után a feleknek tisztességesen kell elszámolniuk egymással."

Számszaki levezetések a perekben.

Mindenkinek egyénileg kell peres eljárást kezdeményezni törvényes jogi képviselővel (ügyvéd). Ügyvédet természetesen tudunk biztosítani.

Aki perelni szeretne írjon emailt az info@hitelsegitseg.com címre, vagy kattintson ide.
Tárgy mezőbe ezt írják: Perelni szeretnék.


Közvetlen email küldése 


Email küldése a honlapon keresztül
 

Társalgó klubunkat az alábbi linken találhatják, ahol a leghitelesebb információkról tájékozódhat első kézből. Már több mint 13.000-en vagyunk!


A logora kattintva érhetik el Youtube csatornánkat: 

Dr. Szepesházi Péter Ügyvéd Úr beszél, aki még bíróként az ügyet az EUB elé küldte.

"A bíróságok tovább ügyeskedhetnek, de…
Kérdésünkre Szepesházi Péter elmondta, hogy azt persze elvben mondhatja a Kúria eddigi gyakorlatát követő bírói csoport, hogy az eredeti állapot visszaállítása túlságosan nagy terhet jelentene az adós számára, mert egy összegben kellene visszafizetni az eredetileg folyósított összegből még fennmaradó részt, ezért nem állítják helyre a szerződéskötést megelőző eredeti állapotot. De a részletfizetés engedélyezése vagyis az úgynevezett a KHR-listáról lekerült adós hitelfelvétele miatt ez gyenge próbálkozás lenne a konkrét esetekben. Így – véli a szakértő – csak hatalmi illetve presztízsérdekek állhatnak az adósok útjába holnaptól a mai döntésnek köszönhetően, különben az adósok megszabadulnak mind az egyösszegű visszafizetés, mind pedig az árfolyamveszteség terhétől. A vonatkozó jogegységi határozatok és a devizahitel-törvények érintett előírásait azonnal hatállyal el kell törölnie a Kúriának és a Parlamentnek, mert az uniós joggal ellentétesek."


Ide kattintva Dr. Szepesházi Péter Ügyvéd Úr 2019.03.20-án a Klub Rádióban beszél.



Ide kattintva letölthető Dr__Szepeshazi_Peter_Itelet_magyarazata-2019_03_14_.mp4

--OO--

Az alábbiakban dr. Szepesházi Péter ügyvéd, volt bíró, a C-118/17-es EDE döntés kezdeményezőjének szakmai publikációját olvashatják a devizahitel szerződések érvénytelenségének megállapíthatósága kapcsán.

Minden devizahitel teljesen érvénytelen, az eredeti állapot állítandó vissza a C-118/17 EDE-ítélet alapján.

Mivel lényegében minden deviza alapú kölcsönszerződés az árfolyamrés betegségében szenved, ezért minden ilyen megállapodást meg kell semmisíteni a C-118/17-es EDE-döntés folytán, s a megsemmisítés szónak (C-118/17 első kérdésre adott válasza használja a kifejezést, nem én!) természetesen nem feleltethető meg semaz érvényessé nyilvánítás, sem a hatályossá nyilvánítás. Ennek belátásához jogásznak sem kell lenni, csak olvasni tudó polgárnak.

Nem véletlen a szorult helyzetbe került Kúria hirtelen feltámadt ügybuzgalma az árfolyamkockázat(ról szóló tájékoztatás) tisztességtelensége körében, ami a 2019. április 10-i engedményeket illeti (Kúriai közlemény: itt olvasható).
El kell ugyanis terelniük a figyelmet a C-118/17-es EDE-döntés árfolyamrésre és a szerződés teljes érvénytelenségére vonatkozó egyértelmű jogkövetkezményeiről:

·         az eredeti állapot helyreállítása elkerülhetetlenségéről,

·         a szerződéskötő bank és a jogutód szervezet részéről a felvett kamatmentes forintösszegen felül bármilyen címen megfizetett (akár árverési vételárral teljesített!) összeg visszatérítéséről

·         vagy kétségtelenül a fennmaradó kamatmentes forintösszeg adósi nem egyösszegű, akár több éven belüli megfizetéséről (a követelt irreális „tartozás” helyett).

Az erre irányuló kereseti kérelem valahogy így szólhat (az adós a felperes):

Kérem a T. ….bíróságot, hogy az I. r. alperessel (pénzintézet) a …….. napján ……. szám alatt megkötött kölcsönszerződés érvénytelenségét (semmisségét)  állapítsa meg

és jogkövetkezményként az eredeti állapotot helyreállítása címén kötelezze az I.r. alperest    (a  megfizetett és a felvett összeg különbözete)…… Ft (ha a bank tartozik, mert a megfizetett összeg magasabb mint a felvett) 30 napon belüli / felperest (vagy felpereseket egyetemlegesen, ha több felperes van, ha az adós(ok) tartozik(nak): a felvett összeg magasabb mint a megfizetett)  ……. Ft (a felvett és megfizetett különbözete) jelen perbeli ítélet jogerőre emelkedésétől számított 730 napon belüli megfizetésére.

(Figyelem ! A megfizetett összeg a bármilyen címen teljesített : pl. tőke, kamat, késedelmi kamat, költségek, díjak, végrehajtási költség, árverési vételár)

vagy (ha egyforma  felvett és a megfizetett összeg:) állapítsa meg, hogy sem a felperesnek (felpereseknek ?) az alperesek irányába, sem az I.r. alperesnek, sem a II.r. alperesnek a felperes (felperesek ?) felé nincs tartozása.

Kötelezze továbbá a bíróság a II.r. alperest (jogutód követeléskezelő) és a III.r. alperest (adóstárs, kezes, zálogkötelezett) az előbbiek tűrésére. (DE: a tűrésre kötelezés mellett a jogutódnak történt adósi teljesítés esetén annak túlfizetést jelentő részére a fenti kötelezés iránti kérelem irányadó !)

Kötelezze a bíróság az I.r. alperest és a II.r. alpereseket egyetemlegesen, hogy fizessenek meg a felperes (vagy: felperesek mint egyetemleges jogosultak) részére 15 napon belül … Ft perköltséget.

A Pp. 129. §-a alapján kérem  felperesi adósként a …. előtti …. számú végrehajtás felfüggesztését, hiszen a siker elvi esélye nagyon magas a C-118/17 számú EDE tartalma, az árfolyamrés esetére az eredeti állapotot jelen keresetben kért kristálytiszta következtetéssel, egyszerűen a C-118/17 elolvasásával levonható lehetősége folytán. Amennyiben a Tisztelt Bíróság bármely általam nem ismert bármiylen eljárás befejezésig felfüggeszti a jelen per tárgyalását, akkor ez a végrehajtás felfüggesztése további indoka, hiszen a felfüggesztés ténye a keresetnek helyt adás elvi esélyét nyilvánvalóan megalapozza, s különösen méltánytalan lenne a végrehajtás folytatása.

E kereset többek felbecsülhetetlen szellemi közreműködésével kidolgozott jogi indokolásának magja a következő:

A rPtk. (1959. évi IV. tv.) 209. §  (1), a 209/A.§ (2), a 237. §-ának (1) bekezdése és a C-118/17-es előzetes döntéshozatali határozat, különösen annak első kérdésre adott válasza, 43., 44., 54., 55. pontjai fényében értelmezendő 93/13/EGK Irányelv 6. cikkének (1) bekezdése tükrében értelmezett EUMSZ 169. cikke és az előbbiek szerint értelmezendő DH 2.tv. 37. és 37/A. §-a alapján érvénytelenség iránti perben kérheti az adós a szerződés teljes érvénytelensége megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását.

A 2007. évi CLXVIII. törvény 4. cikk 17. pontja szerint („Nyilatkozat az uniós jog elsőbbségéről”) az Európai Unió Bírósága állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően a Szerződések és a Szerződések alapján az Unió által elfogadott jogi aktusok az említett ítélkezési gyakorlat által megállapított feltételek szerint a tagállamok jogával szemben elsőbbséget élveznek. A közösségi jog nemzeti joggal szembeni felülrendeltségét az Európai Bíróság (Curia) a C-6/64. számú (Costa vs. Enel) ügyben deklarálta. Az EUMSZ 288. cikke értelmében az irányelveknek minden közösségi tagállamra vonatkozóan közvetlen hatálya van (vertikálisan, a tagállamra és bíróságaira), míg a 267. cikk pedig azt rögzíti, hogy az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárások keretében dönt arról, hogy a felek közötti szerződések, és a nemzet állami jogi aktusok összhangban vannak-e az irányelvekkel, A Bíróság nem pusztán véleményt nyilvánít, hanem indokolással ellátott ítélettel vagy végzéssel határoz. Azt a nemzeti bíróságot, amely a határozat címzettje, az előtte folyó jogvita eldöntésekor köti ez az értelmezés. A Bíróság ítélete a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti.” [Curia EU – https://curia.europa.eu/jcms/jcms/Jo2_7024/hu/].  

Az EUMSZ 169. cikk pedig a fogyasztók magas szintű védelmét biztosítja. AZ EUMSZ közvetlen hatállyal bír, nemcsak a tagállamok és bíróságaik, de a tagállami uniós polgárok irányába is.

Tehát bár az irányelv, köztük az Európai Unió „a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről,, szóló 93/13/EGK irányelve és annak 6. cikke (1) bekezdése az uniós polgárok felé nem bír közvetlen hatállyal, de a tagállam államára, s ezen államok bíróságaira igen, így azok döntéseiben a 93/13/EGK Irányelv azonos módon kötelező a mindenki felé közvetlen hatállyal bíró Rendelettel vagy EUMSZ-szal. Ráadásul mivel az EDE és az irányelvek kötelező értelmezését adják a kötelező EU-jognak (Rendelet, EUMSZ), ezért a kötelező EU-jog kötelező értelmezése köti a hazai bíróságot. 

Az EUMSZ 169. cikke uniós jogi primátusa (elsőbbsége) alapján akár a vele ellentétes rendelkezések kötelező figyelmen kívül hagyásával járnak méghozzá kötelező erővel, ebben tehát nem illeti meg a nemzeti bírót mérlegelési jog. Az olyan hazai jog változatlan alkalmazása, mely az előbbi kötelező értelmezéssel ellentétes, tiltott contra legem értelmezés, mely önkényes a tisztességes eljáráshoz való jog értelmében (Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése, Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikke).

A 2019. március 14-én született Luxemburgi Európai Bírósági (Curia) C-118/17-es EDE-ítéletben a kérdésre adott elsőválasz szerint „A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy  azzal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely az eljáró bíróság számára nem teszi lehetővé, hogy helyt adjon a kölcsönszerződés valamely, árfolyamréssel kapcsolatos rendelkezésének tisztességtelen jellege miatti megsemmisítésére irányuló olyan kérelemnek, mint amilyen az alapügyben szerepel, feltéve hogy az ilyen szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása lehetővé teszi azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen szerződési feltétel hiányában lett volna…..”

A 43. pont (C-118/17-es) szerint „Az ugyanis, hogy bizonyos szerződési feltételeket jogszabály útján minősítettek tisztességtelennek és semmisnek, valamint azokat az adott szerződés érvényben tartása érdekében új szerződési feltételekkel helyettesítették, nem fejthet ki olyan hatást, amely gyengíti a fogyasztók számára biztosított – a jelen ítélet 40. pontjában felidézett – védelmet.

A 44. pont (C-118/17-es) szerint „A jelen ügyben, jóllehet a Dunai Zs. által benyújtott kereset az eredetileg a bankkal kötött kölcsönszerződésben foglalt, árfolyamrésre vonatkozó feltételen alapult, a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a fent hivatkozott nemzeti jogszabályok, amelyek az ilyen jellegű szerződési feltételeket tisztességtelennek nyilvánították, lehetővé teszik‑e azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben Dunai Zs. az ilyen tisztességtelen feltétel hiányában lett volna, többek között azzal, hogy biztosítják az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli – Dunai Zs. kárára az említett tisztességtelen feltétel alapján való – gazdagodásának visszatérítéséhez való jogot (lásd ebben az értelemben: 2018. május 31‑i Sziber ítélet, C‑483/16, EU:C:2018:367, 53. pont)”.

Az 54. pont (C-118/17-es) alapján „ Egyebekben pontosítani kell azt is, hogy noha a Bíróság a 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítéletében (C‑26/13, EU:C:2014:282, 83. és 84. pont) elismerte, hogy a nemzeti bíróságnak annak érdekében, hogy a szerződést érvényben tartsa, lehetősége van a tisztességtelen szerződési feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítésére, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy e lehetőség azon esetekre korlátozódik, amelyekben a teljes szerződés megsemmisítése folytán a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, és ily módon az ez utóbbit büntetné (lásd ebben az értelemben: 2018. augusztus 7‑i Banco Santander és Escobedo Cortés ítélet, C‑96/16 és C‑94/17, EU:C:2018:643, 74. pont; 2018. szeptember 20‑i OTP Bank és OTP Faktoring ítélet, C‑51/17, EU:C:2018:750, 61. pont).

Az 55. pont (C-118/17-es) alapján „Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság által tett megállapításokból kitűnik, hogy a szerződés érvényben tartása az alapügyben ellentétes Dunai Zs. érdekeivel. A jelen ítélet előző pontja szerinti helyettesítésnek ez esetben, úgy tűnik, nincs helye”.

Minden ismert deviza alapú hitelszerződés a C-118/17-es EDE-döntés szerinti deviza alapú kölcsönszerződés fogalmi körébe esik, mivel az egy tipikus ilyen megállapodás. Lényegében minden devizahitel a DH1. tv. 3. §-ának (1) bekezdése szerinti kölcsönszerződésTény, hogy a DH1 tv. 3. §-ának (1) bekezdése szerinti árfolyamrés alkalmazására sor került a deviza alapú hitelszerződésekben, ezért ez a kikötés semmis, ezt a bíróságnak ki sem kell mondania, az adósoknak nem is kell bizonyítania a perekben.

Tény, hogy a 118/17 EDE döntés megszületéséig az annak fényében még nem értékelt 13/93 EGK Irányelv 6. cikke alapján értelmezett 3. § (2) bekezdése a DH 1 tv-nek legalább is nem kizárt, hogy járhatott olyan eredménnyel a jogalkalmazói (akár bírói) mérlegelésben, hogy a DH 1 tv. 3. § (2) bekezdése alapján az árfolyamrés és  a kiesett eladási és vételi árfolyam mint semmis kikötés helyébe „- a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – mind a folyósítás, mind pedig a törlesztés (ide értve a törlesztőrészlet és a devizában megállapított bármilyen költség, díj vagy jutalék fizetését) tekintetében a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyamának alkalmazására irányuló rendelkezés lép”Akár a (3) bekezdés is alkalmazhatónak tűnhetett: „ 3. § (3) bekezdés alapján ha a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 200/A. §-ában vagy a Hpt. 267. §-ában meghatározott szerződések esetében és rendelkezések alapján az azokban megjelölt devizaárfolyam alkalmazására vonatkozó rendelkezés a szerződés részévé vált, vagy a törlesztés során a felek ennek megfelelően jártak el, a (2) bekezdés devizaárfolyamra vonatkozó előírását e szerződések esetében és a törlesztés e rendelkezések által érintett időszakára csak a folyósítás tekintetében kell alkalmazni”.

Nem kétséges, hogy a 2019. március 14-én megszületett C-118/17-es EDE döntés 43. 44. és 54. 55. pontja fényében értelmezett 13/93 EGK Irányelv 6. cikkének (1) bekezdése tükrében értelmezendő EUMSZ 169. cikke alapján a kieső feltétel pótlása már csak akkor lehetséges, ha az adós érdekében áll, az adós azonban fel tudja mérni saját érdekeit, s ha egy perben is határozottan úgy nyilatkozik, hogy nem áll érdekében a pótlás, mert nem akarja, hogy a pótlással teljesíthetővé váljon a szerződés, mert akkor fennmaradhat az árfolyamkockázat-viselési kötelessége, míg ha nem teljesíthető, akkor az is kiesik, mert  nem teljesíthető szerződés teljes egészében érvénytelen az rPtk. 239. §-ának (2) bekezdése alapján.

Tehát az árfolyamrés kiesével mindkét érintett (eladási és vételi) árfolyam kiesik, így a szerződés alkalmazandó árfolyam nélkül marad, a szerződés nem teljesíthető  árfolyammeghatározás nélkül. A C-118/17 54. és 55. pontja, azaz az ennek fényében értelmezett 13/93 EGK Irányelv 6. cikke (1) bekezdése alapján értelmezendő EUMSZ 169. cikk szerint alapján nem kéri az adós a perben a DH 1 tv. 3. §-ának (2) bekezdése szerinti árfolyampótlást, mert az gyengítené fogyasztói érdekeit, mert az árfolyamkockázatot a terhén tartaná a részleges érvénytelenség folytán (a teljes érvénytelenség helyett).

A szerződés ezért nem teljesíthető, azaz teljesen érvénytelen. Ezért kifejezetten az eredeti állapot helyreállítása áll az adós érdekében, ezért azt fogja kérni a perében, ha egy csöpp esze van.

Az eredeti állapot helyreállításának egyéb hazai jogi, bírói gyakorlatbeli akadályai szintén nem irányadóak, mert a C-118/17-es EDE-döntés kimondta, hogy lehet az adósnak kérni a megsemmisitést, azaz az eredeti állapot helyreállítását, akkor ez az uniós jogi kötelező értelmezés FELÜLÍRJA a hazai bírói gyakorlatot és jogi előírásokat. Elsősorban felülírja:

·         az irreverzibilitás kérdésében (rPtk. 237. § (2) bekezdése, „használati kötelem” téves állítása),

·         az egyösszegű adósi visszafizetés tárgyában (igenis kell a részletfizetés a Pp. 344. §-ának (2) bekezdése szerint)

·         vagy 6/2013 PJE. 4. pontjában,

·         vagy  a bírói szabad mérlegelésben a teljes érvénytelenség jogkövetkezménye kiválasztásában (a Kúria Joggyakorlat-elemző Csoportja az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazhatósága kölcsönszerződéseknél (összefoglaló vélemény) 22.oldalán írtak szerint: „A hatályossá nyilvánítás a bíróság konstitutív hatályú döntése, vagyis a bírói ítélet alapján fűződnek bizonyos joghatások az érvénytelen szerződéshez”…. BH1994.249. számú eseti döntésében foglalt iránymutatás szerint is),

·         ,s leginkább a DH2 tv. 37-37/A. §-aiban az ertedeti állapot helyreállítása tilalmában.

A 13/93 EGK Irányelv 7. cikk (1) bekezdése (visszatartó erő elve) szerint a tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását. Eszerint a felvett hitel késedelmi kamatmentes elszámolása indokolt, hiszen a szerződéskötő bank alkalmazta, a jogutód követeléskezelő próbálta érvényesíteni az árfolyammal növelt összeget.

A szerződés teljes érvénytelensége miatt csak a teljesítési reálcselekmények számítanak az eredeti állapot helyreállításánál, nem jön figyelembe ezért a számításnál sem az ügyleti vagy a késedelmi kamat, a bármilyen költség, díj sem, a másik oldalon a tisztességtelenül felszámított visszatérítendő összeg a felülvizsgált elszámolásnál sem.

Ki kell végül térnem arra, hogy az ún. Köbler-doktrína (C-224/01 sz. EDE-döntés az EUB-tól !) szerint a kötelező EU-jog mellőzése a végső fokon eljárt bíróság kártérítési felelősségét alapozza meg. Az újabb C-168/15. sz. EDE-ítélet szerint „valamely tagállamnak a nemzeti bíróság uniós jogot sértő határozata által a magánszemélyeknek okozott károkért fennálló felelőssége csak akkor állapítható meg, ha ezt a határozatot ezen tagállam végső fokon eljáró bírósága hozta meg”.

Bp., 2019.04.20.

dr. Szepesházi Péter 
ügyvéd, volt bíró, a C-118/17-es EDE-döntés kezdeményezője

Forrás: hitelsikerek.hu

--OO--

Aki szeretne részletesen tájékozódni, alábbiakban minden releváns információt megtalál.


FEHÉREN, FEKETÉN: VISSZAMENŐLEGESEN MEGSEMMISÍTHETŐEK A DEVIZÁS SZERZŐDÉSEK.


Még mindig sokan nem akarják elhinni, pedig MTI hírként is egyértelműen megjelent, illetve már a jogászok, ügyvédek és szakértők nyilatkozatai is megerősítik: „..a szerződésnek megsemmisíthetőnek kell lennie, amennyiben az tisztességtelen szerződési feltétel nélkül nem teljesíthető…”

Márpedig nem csak hogy nem teljesíthetőek, hanem a tisztességtelenség –bár ügyesen álcázva, de a szerződés szerves részét képezi. Többek között ezért sincs még megoldás, mert a bankok hatalmas profitja ezeken a tisztességtelen elemeken múlnak.

Viszont az adósok eredeti szerződéses akaratával és az Európai fogyasztóvédelmi elvekkel is kimondottan ellentétesek.

De lássuk a hivatalos közleményt:

Brüsszel/Luxembourg, 2019. március 14., csütörtök (MTI) – Az uniós joggal ellentétesek azok a magyar jogszabályok, amelyek nem teszik lehetővé, hogy visszamenőleges hatállyal megsemmisítsék az árfolyamkockázattal kapcsolatos tisztességtelen szerződési feltételt tartalmazó devizaalapú kölcsönszerződéseket – közölte döntését az Európai Unió Bírósága csütörtökön.

A luxembourgi székhelyű uniós bíróság ítéletében hangsúlyozta, a szerződésnek megsemmisíthetőnek kell lennie, amennyiben az tisztességtelen szerződési feltétel nélkül nem teljesíthető.

2014-ben Magyarország több törvényt hozott a devizaalapú kölcsönszerződések tisztességtelen szerződési feltételeinek módosítása érdekében. A törvények ugyanakkor nem vonatkoztak e szerződések árfolyamkockázathoz kapcsolódó rendelkezéseire, amelyet így továbbra is a kölcsön felvevője viselt. A törvények azt is előírják, hogy a hitelfelvevő nem nyilváníttathat visszamenőlegesen érvénytelennek olyan kölcsönszerződést, amely olyan tisztességtelen szerződési feltételt tartalmaz, mint például az árfolyamkockázat.

Ítéletében az uniós bíróság kimondta, egy tisztességtelennek minősített szerződési feltételt úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, és így nem róhat kötelezettséget a fogyasztóra. Számára olyan helyzet visszaállítását kell lehetővé tenni, mint amilyenben az említett szerződéskikötés hiányában lenne.

Az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltételt illetően a bíróság rámutatott, abban az esetben, ha bizonyítják e szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, az ilyen rendelkezést tartalmazó szerződés érvényben tartása nem tűnik jogilag lehetségesnek.

Forrás: civilkontroll.com

--OO--

Dr. Fülöp Botond Ügyvéd Úr álláspontja az ítélettel kapcsolatosan:

C-118/17. számú ügy – a tisztességtelen általános szerződési feltételek nemzeti jogalkotói beavatkozás útján történő általános hatályú kiiktatásának jogkövetkezményei (2019. március 14.)

Az ítélet legfontosabb elvi megállapításai:

1. A tisztességtelen feltételek nemzeti jogalkotás útján történő, általános hatályú megsemmisítése nem tekinthető ellentétesnek az uniós joggal, ha a nemzeti jogszabályok biztosítják azt, hogy a fogyasztót ne érje kár a szabályozás által tisztességtelennek minősített feltételek korábbi alkalmazásából.

2. Az árfolyamkockázatra vonatkozó feltételek tisztességtelensége a szerződés teljes érvénytelenségét (megdőlését) eredményezi.

3. A nemzeti bíróság csak akkor helyettesítheti a fogyasztói szerződés valamely tisztességtelen általános szerződési feltételét a nemzeti jog valamely diszpozitív szabályával, ha e helyettesítés a fogyasztó érdekében áll.

4. A DH 2-törvény azon rendelkezése, mely a hatálya alá tartozó fogyasztói szerződések érvénytelenségének jogkövetkezményeként – az érvényessé nyilvánítás mellett - csak a szerződés ítélethozatalig történő hatályossá nyilvánítását teszi lehetővé, ellentétes az 93/13 irányelv 6. cikk (1) bekezdésével.

________________oooooooooo________________

Érdekes az Európai Bíróság legújabb ítélete. Szerintem hatalmas eredmény és a perekben jól használható eszköz a Bíróság azon megállapítása, mely szerint a nemzeti bíróság csak akkor helyettesítheti a fogyasztói szerződés valamely tisztességtelen általános szerződési feltételét a nemzeti jog valamely diszpozitív szabályával, ha e helyettesítés a fogyasztó érdekében áll. A C-118/17. számú ügyben meghozott ítélet ezt kinyilvánító 54. pontja tehát állandó hivatkozási alap lehet a perekben és talán segíthet véget vetni a szerződések - bankok érdekében álló - bíróságok általi elfogadhatatlan "farigcsálásának".

Az ítélethozatalig történő hatályossá nyilvánítás - egyébként valóban fából vaskarika és ezért az új Ptk. által ki is iktatott - jogintézményét azonban a Bíróság dogmatikailag sajnos alaposan félreértette, mert - tévesen - azt gondolta, hogy ebben az esetben a nemzeti bíróság nem semmisíti meg a szerződést. Pedig dehogynem. Erről részletesen írtam egy tanulmányomban, melyből a következőket emelem ki:

"Dogmatikai szempontból kiemelendő, hogy az érvénytelen szerződés alapján teljesített minden szolgáltatás jogalap nélküli. A hatályossá nyilvánítással a bíróság a szolgáltatásokat, mint tényeket fogadja el csupán (lsd. fent), anélkül azonban, hogy azokat jogalappal bírónak minősítené. Döntésével a bíróság a teljesítéseket – az igazságos, méltányos és minél egyszerűbb elszámolás érdekében - tényként elfogadja, és a felek közötti elszámolást a „segítségül hívott” kisegítő jogalap alapján, nevezetesen a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint ejti meg. A hatályossá nyilvánítást nem lehet burkolt módon érvényessé nyilvánítássá transzformálni, mivel a polgári jog egyetlen rendelkezése sem engedi meg a bíróságnak, hogy egy érvénytelen szerződést, vagy egy érvénytelen szerződési kikötést az érvénytelenségi ok kiküszöbölése nélkül érvényessé nyilvánítson. "

Szóval, szerintem a hatályossá nyilvánítással együtt lehetne élni. A probléma nem ez, hanem az, hogy a bíróságok - különösen a felsőbíróságok - nem hajlandók érvénytelennek nyilvánítani a szerződéseket az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatás elégtelensége okán, vagyis el sem jutunk addig a kérdésig, hogy a bíróság az érvénytelenség mely jogkövetkezményét alkalmazza.

Mindenesetre, az Országgyűlésnek most módosítania kell a DH2 törvény 37.§-ának (1) bekezdését. Szerintem a legegyszerűbb és a legjobb megoldás a bíróság által alkalmazható jogkövetkezmények megjelölésének egyszerű mellőzése lenne.

________________oooooooooo________________

A C-118/17-es ítéletnek szerintem ez a legfontosabb pontja:

"54. Egyebekben pontosítani kell azt is, hogy noha a Bíróság a 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítéletében (C‑26/13, EU:C:2014:282, 83. és 84. pont) elismerte, hogy a nemzeti bíróságnak annak érdekében, hogy a szerződést érvényben tartsa, lehetősége van a tisztességtelen szerződési feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítésére, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy e lehetőség azon esetekre korlátozódik, amelyekben a teljes szerződés megsemmisítése folytán a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, és ily módon az ez utóbbit büntetné (lásd ebben az értelemben: 2018. augusztus 7‑i Banco Santander és Escobedo Cortés ítélet, C‑96/16 és C‑94/17, EU:C:2018:643, 74. pont; 2018. szeptember 20‑i OTP Bank és OTP Faktoring ítélet, C‑51/17, EU:C:2018:750, 61. pont)."

Az Európai Bíróság sajnos komoly hibát vétett akkor, amikor annak idején, a Kásler-ügyben meghozott ítéletében elmulasztotta ezt a tételt ilyen egyértelműen rögzíteni. Mindenesetre, innentől kezdve "papírja van" a bíróságnak arról, hogy jogsértően jár el, ha a tisztességtelenség miatti érvénytelenséget diszpozitív jogszabályi rendelkezés alkalmazásával a bank érdekében orvosolja.

--OO--

 Dr. Madari Tibor Ügyvéd Úr álláspontja az ítélettel kapcsolatosan:

"A C-118/2017 számú EuB ( Dunai-Erste) ítélet értékelése

A Bíróság a 93/13 Irányelv rendelkezéseivel vetette össze vizsgálódása során a DH1 tv. 3.§.( 1) bekezdésében tisztességtelennek minősített árfolyamrésre, a (2) bekezdésével ennek helyébe lépő MNB hivatalos devizaárfolyamára, a 4§-ban felállított, az egyoldalú szerződésmódosítás tilalmára vonatkozó rendelkezéseket, a DH2 tv. 37.§. (1) bekezdésének az érvénytelenség megállapítása esetén annak jogkövetkezményeként kötelezően előírt, a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánítására vonatkozó rendelkezését, és a DH3 tv. 10.§-nak a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön‑szerződés tekintetében kötelezően előírt Ft-ra váltására, és az elszámolás szerinti egyenleg 15/A. §. által előírt forintosítására, és a Hpt. 203.§. (1) bekezdése c) pontjára vonatkozó rendelkezéseit.

Az előzetes döntéshozatali eljárás alapján egy végrehajtás megszüntetése iránti per képezte, melyben az adós azt állította, hogy a szerződésben az árfolyamrést, mint költséget nem tüntette fel a bank, ezért az semmis. A kérdést feltevő magyar bíróság szerint a „jogalkotó ezen ad hoc jogalkotása miatt az eljáró bíróság többé nem állapíthatja meg a devizaalapú kölcsönszerződés érvénytelenségét, mivel a beavatkozás megszüntette az érvénytelenségnek okot adó helyzetet, ami így maga után vonja a kölcsönszerződés érvényességét, következésképpen a fogyasztó továbbra is köteles viselni az árfolyamkockázat okozta pénzügyi terheket. Mivel a fogyasztó pontosan e kötelezettség alól akart mentesülni a bankkal szembeni kérelem benyújtásával, ellentétes lenne az ő érdekeivel, ha a kérdést előterjesztő bíróság érvényesnek nyilvánítaná az említett szerződést.” ( 24), és ezzel a bankok javára módosította a jogalkotó a szerződések tartalmát. A magyar bíróság azért tette fel kérdéseit, hogy ezt a helyzetet vesse össze a Bíróság a 93/13 Irányelv 6. cikke (1) bekezdésében meghatározott elvvel:

„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”

A magyar bíróság a Kúria jogegységi határozatának azt a jellemzőjét emelte ki, hogy kötelezően előírja az eljáró bíróság számára azt, hogy érvényesnek kell nyilvánítania a perbelihez hasonló kölcsönszerződéseket, mely jogegységi döntés meghozatala során nem biztosított sem a törvényes bíró kijelölése, sem pedig a tisztességes eljárás feltételeinek a betartása.

A magyar bíróság által feltett kérdések a következők voltak:

„1) Úgy kell‑e értelmezni a [2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet (C‑26/13, EU:C:2014:282) rendelkező részének] 3. pontját, hogy a nemzeti bíróság akkor is orvosolhatja egy fogyasztói szerződés érvénytelenségét, ha a szerződés érvényben tartása ellentétes a fogyasztó gazdasági érdekeivel?
2) Összeegyeztethető‑e a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához fűződő európai uniós feladatokkal és a törvény előtti egyenlőséggel, a diszkrimináció tilalmával, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő európai uniós alapjoggal, ha egy tagállam parlamentje törvénnyel módosít azonos típusú fogyasztói polgári jogi szerződéseket?
3) Az előbbi kérdésre adott igenlő válasz esetén összeegyeztethető‑e a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához fűződő európai uniós feladatokkal és a törvény előtti egyenlőséggel, a diszkrimináció tilalmával, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő európai uniós alapjoggal, ha egy tagállam parlamentje törvénnyel módosít [devizaalapú] hitelszerződéseket egyes részleteiben fogyasztóvédelmi jogi tartalommal, de összességében a fogyasztóvédelmi méltányos érdekekkel ellentétes azon jogkövetkezményt kiváltva, hogy a módosítások folytán a kölcsönszerződés érvényes marad[,] és a fogyasztó továbbra is köteles viselni az árfolyamkockázat okozta terheket?
4) Összeegyeztethető‑e fogyasztói szerződést érintő tartalom esetén a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához fűződő európai uniós feladatokkal, minden polgári jogi kérdésben pedig a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő európai uniós alapjoggal, ha egy tagállam legfelsőbb bírói szerve, annak jogegységi tanácsa minden bíróságra kötelező ún. »polgári jogegységi határozatokkal« irányítja az eljáró bíróság ítélkezési gyakorlatát?
5) Az előbbi kérdésre adott igenlő válasz esetén: összeegyeztethető‑e fogyasztói szerződést érintő tartalom esetén a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához fűződő európai uniós feladatokkal, minden polgári jogi kérdésben pedig a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő európai uniós alapjoggal, ha egy tagállam legfelsőbb bírói szerve, annak jogegységi tanácsa minden bíróságra kötelező ún. „polgári jogegységi határozatokkal” irányítja az eljáró bíróság ítélkezési gyakorlatát, amennyiben a jogegységi tanács bíró tagjainak kijelölése nem átlátható módon, nem előre meghatározott előírások szerint történik[,] és a jogegységi tanács eljárása nem nyilvános, utólag sem megismerhető, ideértve a felhasznált szakértői anyagok[at], jogirodalmi műveket, [valamint] az egyes tagok szavazatát, párhuzamos vagy különvéleményét?”
Mivel az adós jelezte, hogy szükséges pontosítania a főtanácsnoki vélemény alapján a jogegységi határozatokra vonatkozó kérdéseket annak érdekében, hogy a Bíróság „megértse az említett kérdések valódi tétjét, amely különösen azzal kapcsolatos, hogy a magyar bíróságokat sem a gyakorlatban, sem a nemzeti jog szabályai alapján nem kötelezi semmi arra, hogy figyelmen kívül hagyjanak egy jogegységi határozatot, ha az ellentétes az uniós joggal.”

A Bíróság azonban nem rendelte el az eljárás szóbeli szakaszának megnyitását, mert úgy vélte, hogy az ügy elbírálásához szükséges összes információval rendelkezik.(32)

A Bíróság a kérdések elemzése során azt a következtetést vonta le, hogy „noha az első három kérdés kizárólag az árfolyamrésre vonatkozó rendelkezésre hivatkozik olyan tisztességtelen szerződési feltételként, amely az alapeljárás felperese szerint a kölcsönszerződés megsemmisítését igazolja, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az érintett azért hivatkozik e szerződési feltétel tisztességtelen jellegére, hogy mentesüljön az árfolyamkockázattól.” (35), ezért meg kell válaszolni az első három kérdést, mivel azok nem a DH törvények által a szerződésekbe illesztett szerződési feltételekre (melyek nem vizsgálhatóak), hanem e DH törvényeknek a kölcsönszerződésekben szereplő, a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében az eredetileg az érintett kölcsönszerződésekben szereplő árfolyamra vonatkozó szerződési feltételt illetően biztosított védelemmel kapcsolatban kifejtett hatására irányul. (38)

Erre nézve megerősítette, hogy egy tisztességtelennek minősített szerződési feltételt főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, úgyhogy a fogyasztóra nézve nem fejthet ki joghatást; ezen értelmezésnek azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását kell eredményeznie, amelyben a fogyasztó az említett kikötés hiányában lenne(41), mert a tagállami jogalkotó e vonatkozásban köteles tiszteletben tartani az ugyanezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből következő követelményeket, emiatt a jogalkotói beavatkozás nem fejthet ki olyan hatást, amely gyengíti a fogyasztók számára biztosított védelmet. Ezért azt vizsgálta a Bíróság, hogy a DH törvények lehetővé teszik‑e azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó az ilyen tisztességtelen feltétel hiányában lett volna, többek között azzal, hogy biztosítják az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli –a fogyasztó kárára az említett tisztességtelen feltétel alapján való – gazdagodásának visszatérítéséhez való jogot.(44)

Az ítélet hivatkozik a C-483/16 számú Szieber-ítélet 53. pontjára:

53 Ezenkívül, ami azt a kérdést illeti, hogy ellentétes‑e a hatékony bírói jogvédelemhez való joggal az, hogy a fogyasztó nem kérheti a bíróságtól a szóban forgó kölcsönszerződés megkötését megelőző állapot helyreállítását, mivel a DH 2 törvény 37. §‑a akként rendelkezik, hogy a DH 1 törvénnyel érintett kölcsönszerződések érvénytelenségének megállapítása csak a szerződés érvényessé vagy a nemzeti bíróság általi határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánítására is kiterjedően kérhető, a kérdést előterjesztő bíróság feladata megvizsgálni, hogy ilyen körülmények között a Bíróságnak a jelen ítélet 34. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatával összhangban megállapítható‑e, hogy az említett szerződésben foglalt feltételek tisztességtelen jellegének megállapítása lehetővé teszi azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen feltételek hiányában lett volna, többek között azzal, hogy a fogyasztó számára biztosítja az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli – a fogyasztó kárára az említett tisztességtelen feltételek alapján való – gazdagodásának visszatérítéséhez való jogot.
Ezek után levonja a következtetést, hogy a DH törvények csak akkor nem ellentétesek az irányelvvel, ha nem akadályozzák meg a fogyasztót abban, hogy olyan helyzetbe kerüljön, mintha a tisztességtelen szerződési feltétel nem létezne:

45 Ebből következően a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely az eljáró bíróság számára nem teszi lehetővé, hogy helyt adjon a kölcsönszerződés valamely, árfolyamréssel kapcsolatos rendelkezésének tisztességtelen jellege miatti megsemmisítésére irányuló olyan kérelemnek, mint amilyen az alapügyben szerepel, feltéve hogy az ilyen szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása lehetővé teszi azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen szerződési feltétel hiányában lett volna.
Ez azt jelenti, hogy a DH törvények nem járhatnak olyan következménnyel, hogy miattuk a fogyasztónak kell viselnie az árfolyamkockázatot, mert ha ilyen következménnyel járnak, akkor a nemzeti szabályozás az irányelvvel ellentétesnek bizonyul, ezért azt kötelezően figyelmen kívül kell hagyni.

Az árfolyamkockázat – mivel az a szerződés elsődleges tárgyához tartozik- csak akkor vizsgálható, ha e szerződéses feltétel megfogalmazása a szerződésben nem világos és nem érthető.

52 Márpedig a jelen ügyben – amint arra a jelen ítélet 48. pontja már rámutatott – az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltétel határozza meg a szerződés elsődleges tárgyát. Így egy ilyen esetben a szerződés érvényben tartása nem tűnik jogilag lehetségesnek, ezt azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kell mérlegelnie.

Erre a következtetésre azért jut a Bíróság, mert álláspontja szerint a DH2 tv. 37.§-a a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével ellentétesen megakadályozza, hogy a fogyasztó az érintett tisztességtelen szerződési feltétel alól – ha az említett szerződési feltétel hiányában e szerződés nem teljesíthető, az érintett szerződés teljes egészében történő megsemmisítése útján – mentesüljön. (53)

Nagyon lényeges, és a Kúria és a bírói gyakorlat által a DH2 tv. alapján is erőltetett érvényessé-hatályossá nyilvánítás mint jogkövetkezmény ellen foglal állást a Bíróság, amikor a korábbi ítéleteire hivatkozva, azokat pontosítva kijelenti, hogy az a lehetőség, hogy a nemzeti bíróságnak annak érdekében, hogy a szerződést érvényben tartsa, lehetősége van a tisztességtelen szerződési feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítésére, azon esetekre korlátozódik, amelyekben a teljes szerződés megsemmisítése folytán a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, és ily módon az ez utóbbit büntetné: ez azt jelenti, hogy az ügy ura a fogyasztó, ő jogosult meghatározni, hogy melyik jogkövetkezmény áll az érdekében, nem pedig a jogalkotó vagy a bíróság. (54)

A jogegységi határozatok kérdése

A negyedik és az ötödik kérdés kapcsán azt vizsgálta a Bíróság, hogy a hatékony bírói jogvédelem és a tisztességes eljárás elvével ellentétes-e, hogy a bíróságokat a Kúria jogegységi döntései kötelezik.

61 E tekintetben e kérdésekre igenlő választ lehetne adni, egyrészt ha e határozatok nem tennék lehetővé a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a 93/13 irányelv szabályai teljes érvényesülésének azáltal történő biztosítását, hogy szükség esetén saját hatáskörben figyelmen kívül hagyja az összes azzal ellentétes – és akár későbbi – nemzeti jogszabályi rendelkezést, beleértve az azzal ellentétes bírósági gyakorlatot is, és nem kell sem kérnie, sem megvárnia azok jogalkotói vagy bármilyen egyéb alkotmányos úton történő előzetes megsemmisítését, másrészt ha akadályba ütközne az a lehetőség, hogy a nemzeti bíróság előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz forduljon (lásd ebben az értelemben: 2016. április 5‑i PFE ítélet, C‑689/13, EU:C:2016:199, 34., 40. és 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Vitathatatlan, hogy a Kúria jogegységi határozatai, a jogegységi határozatokra vonatkozó jogszabályi rendelkezések ( Alaptörvény, BÜSZ, stb.) nem teszik lehetővé, hogy a bíróság a jogegységi határozatokat saját belátásából figyelmen kívül hagyja 93/13 irányelv szabályai teljes érvényesülése érdekében.

Ebből következik, hogy a devizahitelezésre vonatkozó jogegységi döntések a Bíróság kritériumai szerint ellentétesek a hatékony bírói jogvédelem és a tisztességes eljárás elvével, így a magyar bíróság az Irányelvet magyarázó, Bíróság által meghozott eseti döntésekkel ellentétes jogegységi határozatokat köteles a saját belátásából figyelmen kívül hagyni a 93/13 irányelv szabályai teljes érvényesülése érdekében. A főtanácsnoki előterjesztés szerint annak sem áll az útjában semmi, hogy a magyar bíróságok előzetes döntéshozatali eljárás keretében a Bíróságtól kérjék a Kúria jogegységi határozatai uniós joggal való összhangjának megvizsgálását olyan esetekben, ha ezen összhang meglétével kapcsolatban kételyeik merülnek fel.

2019. március 15.

dr. Madari Tibor"

--OO--

PITEE egyesület álláspontja az ítélettel kapcsolatosan:

Megtört a jég! Fontos siker a deviazhiteleseknek (C-118/17)
A devizahiteles törvények jogtalanul varrják az adósok nyakába az árfolyamkockázat okozta veszteséget. A bankoknak ezért kártalanítaniuk kell a devizahiteleseket az árfolyamkockázat okozta veszteségért!

Ezt monjda ki a Európai Unió Bíróságának (EUB) 2019. március 14-én meghozott C-118/17 számú döntése.

Az EUB a magyar bíróságokra bízza azt, hogy eldöntsék mikor és milyen módon kapnak kártérítést a devizahitelesek.

A teljes állásfoglalást az alábbi linken olvashatják:

https://pitee.wordpress.com/2019/03/18/megtort-a-jeg-fontos-siker-a-deviazhiteleseknek-c-118-17/

--OO--

A "hitelesmozgalom" oldal álláspontja az ítélettel kapcsolatosan:

"Pont két éve, 2017. márciusában fordult Szepesházi Péter (akkor még bíróként) az Európai Unió Bíróságához (Curia). A kérdést előterjesztő bíróság a Budai Központi Kerületi Bíróság."

"Vegyük figyelembe, hogy a Curián az ügyet indító fél nem az adós, hanem az adós perében eljáró magyar bíróság. A magyar bíróság kérdezi meg, hogy a fogyasztót védő irányelv előírása szerint mit tehet és mit nem tehet. A Curia tehát nem fog az adós perében dönteni, hanem a bíróságnak fog adni támpontokat. Ezért is hívják az ilyen Curiai pereket Előzetes Döntéshozatali Eljárásnak."

A teljes állásfoglalást az alábbi linken olvashatják:

http://www.hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/birosag/a-c-118-17-ugy-tanulsagai.html

--OO--

Dr. Marczingós László Ügyvéd Úr álláspontja az ítélettel kapcsolatosan:

"A ma megjelent EUB határozat engem is meglepett annyiban, hogy a DH törvények felett tör pálcát az árfolyamrés alkalmazása kapcsán. Gyakorlatilag keresztbeverte a hazai banki-bírósági lobbit."

"Relatíve sok ügyvéd tévékenykedik a devizás ügyekben. Azt látom, mindenki óvatos az értelmezéssel, de a közös pontok egyértelműnek látszanak."

________________oooooooooo________________

"Azért ez a C-118/17-es EUB ítélet elég furcsa. Sokan úgy értelmezik, ha az árfolymrés kapcsàn megállapított semmisség szerint a fogyasztó azt mondhatja, “köszönöm, ennyi”, itt álljunk meg, akkor ezt tiszteletben kell tartani. Azaz a DH törvények az akarata ellenében nem kreàlhatnak egy újra érvényes szerződést. Lehet emellett érvelni. De ebből 2 dolog következik:

a) a magyar bíróságokat és a jogalkotót az EUB konkrétan “lehúzta a klotyón.”

b) az árfolyamrés és az árfolyamkockázat azok jogdogmatikai fogalmaira tekintet nélkül keverednek össze.

c) csak meg kellene már egyszer vizsgálni, hogy milyen tartalommal jön létre egy szerződés!

Ha a bíróságokat a remélt mértékben “veri keresztbe” az EUB ítélet, abból nagyon nagy botrány lesz! Sokkal nagyobb, mint bárki gondolná."

________________oooooooooo________________

"Erős a gyanúm, ha bármely bank, bármely bírósàg, bármely közjegyző végre akar hajtani, hajtatni ilyen “DH törvényes” ítéletet, okiratot, akkor az bűncselekmény gyanúját veti fel."

"Ha az EUB ítélet a fogyasztók védelmében egyértelműsítette a helyezettet, és a magyar àllam àltal is elismerten semmis vételi- és eladási árfolyamok alkalmazása miatt az összes szerződés semmis, akkor mi lesz a kőzjegyzőkkel a felmondások és VH záradékolások kapcsàn? Az összes közkegyzői cselekény súlyosan törvénysértő - állami segédlettel!

Ha most nem megy ki vagy félmillió ember az utcára, akkor megette a fene az egészet!"

________________oooooooooo________________

"Ha az EUB deklarálta a DH törvények szabályozási hibáját, akkor e tényt szem előtt kell tartani. A fogyasztó jogát az EUB értelmezése szerint kell megítélni.

És akkor mit kezdjünk azzal, hogy a Kúria célzatosan korlátozta az alsóbb szintű bíróságokat a törvénykezésben? A contra legem jogalkalmazás oka az utasítás volt, nem a bírói mulasztás?"

--OO--

Dr. Szabó V. László Ügyvéd Úr álláspontja az ítélettel kapcsolatosan:


Az uniós joggal ellentétesek azok a magyar jogszabályok, amelyek kizárják az árfolyamkockázattal kapcsolatos tisztességtelen szerződési feltételt tartalmazó devizaalapú kölcsönszerződés visszamenőleges hatályú megsemmisítését – mondta ki mai ítéletében az Európai Bíróság.

Az EUB döntéséből az következik, hogy ha a devizahiteles perekben megállapítják az árfolyamkockázat fogyasztóra való áthárításának tisztességtelenségét, abban az esetben a szerződést is érvényteleníthetik. Azaz a felek egymással való elszámolása forint alapon történhet, az eredeti forint összegek szerint .

________________oooooooooo________________

Az C-51/17-es ítélet meghatározta azokat a kötelező tartalmi elemeket amelyeket a hitelszerződésnek tartalmaznia kell a fogyasztó megfelelő tájékoztatása érdekében. Ezeknek a szigorú feltételeknek nagyon kevés hitelszerződés felelt meg.

A C-118/17-es döntés pedig kimondta azt, hogy nem kell érvényessé vagy hatályossá nyilvánítást kérni ha az adós perel és arra hivatkozik, hogy tisztességtelen volt a szerződése. Ilyen esetben a szerződés teljes egészében semmis. Ekkor a még fizetendő tőke -kamat nélkül - jár vissza a banknak. 

Az ítélet ugyan előírhatja, hogy 15 napon belül fizesse meg a még hátralékos részt az adós de erre lehet részletfizzetést kérni valamint meg lehet egyezni a bankkal,hogy majd csak az ingatlan eladás után fizessünk. 

Mivel a semmis szerződés miatt a KHR-ből is törölni kell az adóst ezért olcsó hitelt is felvehet az adósságatörlesztésére.De mindehhez az kell, hogy a bíróság előbb azt állapítsa meg, hogy valóban nem tájékoztatták az adóst a C-51/17-es döntésnek megfelelő módon az árfolyamkockázatról.

A már elvesztett pereket is újra lehet indítani más érvénytelenségi okra hivatkozva mint amivel elvesztették. (Például ha valaki azért vesztett mert nem találta a bíróság alaposnak azt, hogy a kamat, a törlesztőrészlet nincs meghatározva attól még perelhet újra az árfolyamkockázatról való nem megfelelő tájékoztatás miatt). 

Így újra tömeges perindítások várhatók mert kinyílt egy kiskapu amellyel minden per nyerhető. Azt ,hogy ezek a tömegével jelentkező semmis szerződések milyen kárt okoztak az embereknek (betegség, halál, depresszió, családok széthullása) sérelemdíj formájában lehet érvényesíteni de csak akkor ha az alappert már megnyerte az adós.

________________oooooooooo________________

"A fenti uniós ítélet azt jelenti, hogy ha a bíróság megállapította, hogy nem volt megfelelő a banki tájékoztatás akkor semmis a szerződés és nem kell érvényessé vagy hatályossá nyilvánítani vagyis a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kell elszámolni jegybanki kamattal, forint alapon. De ehhez előbb a bíróságnak az adós mellett kell döntenie. Ezért aztán ügyvédre még egy darabig szükség lesz, kivéve ha felülről megoldják a kérdést."

________________oooooooooo________________

"Ma beszéltem az Otp Faktoring egyik ügyvédjével. Említettem neki az uniós döntést. Azt válaszolta az őket nem érinti mert az csak azokra vonatkozik akiknek tisztességtelen a szerződésük. A tájékoztatások pedig rendben vannak .Szerinte."

________________oooooooooo________________

Két dolgot azonban senki se várjon az uniós döntésektől.

1. Nem fogják felülről megoldani a helyzetet mert a kormány szerint már nincs deviza-ügy hiszen a forintosítás megtörtént. Tehát mindenkinek perrel kell kimondatni azt,hogy nem volt megfelelő a tájékoztatás .

2. Nem lesz központi kártalanítás mivel mindenkinek egyénenként kell a szerződését érvényteleníteni és kártérítés csak annak jár akinek a bíróság kimondta,hogy tisztességtelen a szerződése.

+1. Aki már megegyezett a bankkal vagy elbukta a perét más okok miatt az újra perelhet az árfolyamkockázat tisztességtelensége miatt. Ha megnyeri a pert akkor azt követően minden addigi kárát köteles a bank megtéríteni ha kártérítési pert indít. Ebben benne lehet az elvesztett ház, az albérlet, az egészségromlás, az állandósult stressz+ mindaz a kifizetett pluszpénz amit a bank benyelt.


--OO--


Dr. Kriston István Ügyvéd Úr álláspontja az ítélettel kapcsolatosan:


"EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA C-118/17 ÍTÉLETE
NYÍLT LEVÉL A KÚRIA ELNÖKÉHEZ
ÁTTÖRÉS A DEVIZAJOGI BÍRÓI GYAKORLATBAN
2019. március 14.

Tisztelt Elnök Úr!

Kúria Polgári és Gazdasági Kollégiumainak, mint jogegységi tanácsnak haladéktalanul le kell vonnia az Európai Unió Bírósága C-118/17 számú ítéletéből eredő következtetéseit, mert az uniós ítélet az 1848/49-es forradalom és szabadságharc előestéjén forradalmat (értsd áttörést) jelent a devizajogi bírósági gyakorlatban.

Álláspontom címszó alatt az uniós ítélet rendelkező részei közé beszerkesztve megküldöm Önnek európajogi jogszakmai álláspontomat. Azzal kezdem, hogy aki nem alkalmazza ezt az ítéletet, annak ítélete uniós jogba ütköző anyagi jogi jogszabálysértés, ami az ítélet megváltoztatását (reformálását) kell hogy eredményezze minden olyan devizaperben, ahol a devizaalapú kölcsönszerződés az árfolyamrés vagy egyoldalú szerződésmódosítás tisztességtelen feltételén nyugvó teljes érvénytelensége petitumként vagy ellenkérelemként avagy egyszerűen tárgyalási jegyzőkönyvi hivatkozásként szerepel, és hivatkozás történik arra is, hogy a szerződés érvényben maradása esetén a szerződés árfolyamkockázat viselési további feltétele a fogyasztót hátrányosan érintené vagyis büntetné. Az uniós ítélet fogyasztóvédelmi összefüggést hozott létre az árfolyamrés és az árfolyamkockázat szerződési feltételek között.

Ítélet. A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5 i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy:

Ítélet. – azzal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely az eljáró bíróság számára nem teszi lehetővé, hogy helyt adjon a kölcsönszerződés valamely, árfolyamréssel kapcsolatos rendelkezésének tisztességtelen jellege miatti megsemmisítésére irányuló olyan kérelemnek, mint amilyen az alapügyben szerepel, feltéve hogy az ilyen szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása lehetővé teszi azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen szerződési feltétel hiányában lett volna, és

Álláspontom. A rendelkező rész „feltéve” fordulatának van jelentősége, amely szerint a külön nemű árfolyamokból eredő árfolyamrés – egyebekben törvényben megállapított – tisztességtelen feltétel diszpozitív MNB hivatalos árfolyammal történő helyettesítése nem teszi lehetővé azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a szerződés érvényben maradásával a fogyasztó továbbra is viselni lenne köteles a számára hátrányos árfolyamkockázatot, így a szerződés érvényben maradása a fogyasztót büntetné, ezért a helyreállításnak a szerződés teljes érvénytelensége felel meg. Megjegyzem, hogy a Kúria nem értelmezheti sem az irányelvet, sem a uniós ítéletet, azokat a tagállami bíróságnak egyszerűen végre kell hajtania. Összegezve az árfolyamrés semmisségére hivatkozó fogyasztó szerződésének teljes érvénytelenségét kell megállapítani és jogkövetkezménye levonásáról – az uniós ítélet következő rendelkezése értelmében – eredeti állapot helyreállításáról kell rendelkezni, fogyasztóvédelmi okból nem lehetséges sem az érvényben tartás, sem a hatályossá nyilvánítás. Az eredeti állapot helyreállítása az rPtk. 237.§ jogi alapjain a kölcsönös teljesítések (folyósítás és törlesztések) jegybanki alapkamattal történő elszámolásával történhet. A fenti uniós kötelező jogértelmezés az uniós jog elsőbbségén nyugszik, ide értve a tagállami bíróságokra kötelező és az ítéletben egyebekben felhívott értelmezési kötelezettség és záróhatás doktrínát is, ennek megfelelően az irányelvvel és a jelen ítélettel ellentétes nemzeti szabályozást és tagállami bírósági iránymutatásokat – ide értve a jogegységi határozatokat is – a tagállami bírónak félre kell tennie.

Ítélet. – azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely olyan körülmények között, mint amilyenek az alapügyben szerepelnek, az eljáró bíróság számára nem teszi lehetővé, hogy helyt adjon a kölcsönszerződés valamely, árfolyamkockázattal kapcsolatos rendelkezésének tisztességtelen jellege miatti megsemmisítésére irányuló kérelemnek, ha az eljáró bíróság megállapítja, hogy e szerződési feltétel tisztességtelen, és hogy a szerződés az említett szerződési feltétel hiányában nem teljesíthető.

Álláspontom. Az árfolyamkockázat tisztességtelensége semmisségén nyugvó teljes érvénytelenségének megállapítása nem korlátozható és fogyasztóvédelmi okból a jogkövetkezmény levonása nem lehet az érvényessé nyilvánítás vagy hatályossá nyilvánítás, így a DH2 törvény 37.§ (1) bekezdésében előírt jogkövetkezményeket az uniós jog elsőbbsége (fogyasztót nem kötő tisztességtelen feltétel) miatt nem lehet alkalmazni, ebben az esetben is a szerződés eredeti állapotának helyreállítása és a kölcsönös teljesítések (folyósítás, törlesztések) jegybanki alapkamattal történő elszámolása történhet.

Ítélet - 2) Az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének fényében értelmezett 93/13 irányelvvel nem ellentétes az, hogy valamely tagállam legfelsőbb bírósága az egységes jogértelmezés érdekében ezen irányelv végrehajtásának részletes szabályait illetően kötelező határozatokat hoz, amennyiben azok nem képezik akadályát sem annak, hogy a hatáskörrel rendelkező bíróság az említett irányelvben foglalt szabályok teljes érvényesülését biztosítsa, és a fogyasztó számára az ezen irányelvből fakadó jogainak védelme érdekében hatékony jogorvoslatot nyújtson, sem pedig annak, hogy ezt illetően előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz forduljon, amit azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

Álláspontom. A jogegységi határozatok nem képezhetik akadályát az uniós fogyasztóvédelmi irányelv érvényesülésének, azzal ellentétes – különösen a fogyasztói jogok védelmével ellentétes - jogértelmezésre nem juthat, azzal ellentétes iránymutatásokat a tagállami bírósági gyakorlatra nem hozhat, ennek megszegése esetén a tagállami bíró a jogegységi határozatot kötelező félre tennie és az uniós irányelvet – annak egyértelmű rendelkezéseire tekintettel és az irányelv preambulumának fényében – közvetlenül is köteles alkalmazni.

Dr. Kriston István ügyvéd
Európajogi (pénzügyi) szakjogász"


--OO--

Szinte napra pontosan fél éve írtam utoljára a csoportban. 
Akkor a C51/17-es EUB döntést igyekeztem mindenki számára érthetően megfogalmazva leírni. 
Azt követő hónapokban (a mai napig is) nagyon sokan indítottak ügyvédeink segítségével peres eljárást. Most ők előrébb vannak, hiszen már rengeteg keresetet befogadott a bíróság (akinek még nem, annak is be fogja) és természetesen ügyszámok is vannak. 
A friss döntés után csak esetlegesen keresetkiegészítést kell beadni. Természetesen ebben is segítünk. 

Azt javasoljuk, hogy aki még nem peresített ne várjon tovább! 

Szerencsére a bíróságokon is egyre jobb a helyzet, a bírák többsége már nem bújik a DH törvények mögé. Vannak pernyertes ítéletek és vannak felfüggesztések. 
Aki időben hozzánk fordult segítségért, még mindenki a saját otthonában lakik! 

Természetesen azok is perelhetnek akiknek autós vagy személyi kölcsönszerződése van. 

Ne várjanak a végrehajtásig, hiszen a "lét a tét"! 

Aki perelni szeretne írjon emailt az info@hitelsegitseg.com címre, vagy kattintson ide.
Tárgy mezőbe ezt írják: Perelni szeretnék.


--OO--

C‑118/17. számú ügy


Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni az Európai Bíróság C-26/13. sz. ügyben hozott ítéletének 3. pontját, hogy a nemzeti bíróság akkor is orvosolhatja egy fogyasztói szerződés érvénytelenségét, ha a szerződés érvényben tartása ellentétes a fogyasztó gazdasági érdekeivel?

Összeegyeztethető-e a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához fűződő európai uniós feladatokkal és a törvény előtti egyenlőséggel, a diszkrimináció tilalmával, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő európai uniós alapjoggal, ha egy tagállam parlamentje törvénnyel módosít azonos típusú fogyasztói polgári jogi szerződéseket?

2. a) Az előbbi kérdésre adott igenlő válasz esetén összeegyeztethető-e a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához fűződő európai uniós feladatokkal és a törvény előtti egyenlőséggel, a diszkrimináció tilalmával, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő európai uniós alapjoggal, ha egy tagállam parlamentje törvénnyel módosít devizaalapú hitelszerződéseket egyes részleteiben fogyasztóvédelmi jogi tartalommal, de összességében a fogyasztóvédelmi méltányos érdekekkel ellentétes azon jogkövetkezményt kiváltva, hogy a módosítások folytán a kölcsönszerződés érvényes marad, és a fogyasztó továbbra is köteles viselni az árfolyamkockázat okozta terheket?

Összeegyeztethető-e fogyasztói szerződést érintő tartalom esetén a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához fűződő európai uniós feladatokkal, minden polgári jogi kérdésben pedig a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő európai uniós alapjoggal, ha egy tagállam legfelsőbb bírói szerve, annak jogegységi tanácsa minden bíróságra kötelező ún. „polgári jogegységi határozatokkal” irányítja az eljáró bíróság ítélkezési gyakorlatát?

3.a) Az előbbi kérdésre adott igenlő válasz esetén: összeegyeztethető-e fogyasztói szerződést érintő tartalom esetén a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához fűződő európai uniós feladatokkal, minden polgári jogi kérdésben pedig a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő európai uniós alapjoggal, ha egy tagállam legfelsőbb bírói szerve, annak jogegységi tanácsa minden bíróságra kötelező ún. „polgári jogegységi határozatokkal” irányítja az eljáró bíróság ítélkezési gyakorlatát, amennyiben a jogegységi tanács bíró tagjainak kijelölése nem átlátható módon, nem előre meghatározott előírások szerint történik, és a jogegységi tanács eljárása nem nyilvános, utólag sem megismerhető, ideértve a felhasznált szakértői anyagokat, jogirodalmi műveket, az egyes tagok szavazatát, párhuzamos vagy különvéleményét?

____________________oooooooo___________________

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1)      A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy:

–        azzal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely az eljáró bíróság számára nem teszi lehetővé, hogy helyt adjon a kölcsönszerződés valamely, árfolyamréssel kapcsolatos rendelkezésének tisztességtelen jellege miatti megsemmisítésére irányuló olyan kérelemnek, mint amilyen az alapügyben szerepel, feltéve hogy az ilyen szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása lehetővé teszi azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen szerződési feltétel hiányában lett volna, és

–        azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely olyan körülmények között, mint amilyenek az alapügyben szerepelnek, az eljáró bíróság számára nem teszi lehetővé, hogy helyt adjon a kölcsönszerződés valamely, árfolyamkockázattal kapcsolatos rendelkezésének tisztességtelen jellege miatti megsemmisítésére irányuló kérelemnek, ha az eljáró bíróság megállapítja, hogy e szerződési feltétel tisztességtelen, és hogy a szerződés az említett szerződési feltétel hiányában nem teljesíthető.

2)      Az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének fényében értelmezett 93/13 irányelvvel nem ellentétes az, hogy valamely tagállam legfelsőbb bírósága az egységes jogértelmezés érdekében ezen irányelv végrehajtásának részletes szabályait illetően kötelező határozatokat hoz, amennyiben azok nem képezik akadályát sem annak, hogy a hatáskörrel rendelkező bíróság az említett irányelvben foglalt szabályok teljes érvényesülését biztosítsa, és a fogyasztó számára az ezen irányelvből fakadó jogainak védelme érdekében hatékony jogorvoslatot nyújtson, sem pedig annak, hogy ezt illetően előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz forduljon, amit azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.


Forrás: curia.europa.eu


--OO--

A "hitelesmagyar" oldal álláspontja az ítélettel kapcsolatosan:


A rémálom véget ért - egy bírósági perben tett nyilatkozattal semmissé tehetőek a deviza alapú szerződések.

A magyar bíróságok bankmentési gyakorlata és az azt támogató "DH" törvények olyan szinten próbálják ellehetetleníteni a deviza alapú szerződések érvénytelenné nyilvánítását, hogy sok adós már reménykedni sem mer abban, hogy egyszer valamikor megszabadulhat attól a tehertől amit egy olyan szerződés miatt kénytelen viselni, amit minden önmagát "jogállamnak" nevező országban , már évek óta "semmisnek" tekintetének a bíróságok, a jogegységi határozatok és a "fogyasztók" érdekében meghozott törvények.

Ez a "bankmentést" már odáig ment, hogy annyira sikerült eddig minden EUB döntést félre magyarázni, hogy az Európai bíróságnak nem maradt más választása, minthogy a C118/17. számú ügyben feketén-fehéren kimondja:

"a 2014.évi törvények nem összeegyeztethetők az irányelvből eredő követelményekkel"

Az Európai Bíróság ítéletében azt mondta ki, hogy a 93/13 EGK irányelv rendelkezéseivel és céljával ellentétesek a DH. törvények azon rendelkezései, amelyek értelmében a fogyasztónak az érvénytelen szerződés "érvényessé" vagy "hatályossá" nyilvánítását kell kérnie.

De nem is ez a C-118/17 számú ítélet hozadéka az adósok számára, hanem az , hogy ahogyan a címben már jeleztük, "egy nyilatkozattal semmissé tehetőek a deviza alapú szerződések", melyeket utána a bíróság már nem nyilváníthat érvényessé.

Az ítélet 54. és 55. pontja a következő megállapítást tartalmazza:

54      Egyebekben pontosítani kell azt is, hogy noha a Bíróság a 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítéletében (C‑26/13, EU:C:2014:282, 83. és 84. pont) elismerte, hogy a nemzeti bíróságnak annak érdekében, hogy a szerződést érvényben tartsa, lehetősége van a tisztességtelen szerződési feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítésére, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy e lehetőség azon esetekre korlátozódik, amelyekben a teljes szerződés megsemmisítése folytán a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, és ily módon az ez utóbbit büntetné (lásd ebben az értelemben: 2018. augusztus 7‑i Banco Santander és Escobedo Cortés ítélet, C‑96/16 és C‑94/17, EU:C:2018:643, 74. pont; 2018. szeptember 20‑i OTP Bank és OTP Faktoring ítélet, C‑51/17, EU:C:2018:750, 61. pont).

55      Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság által tett megállapításokból kitűnik, hogy a szerződés érvényben tartása az alapügyben ellentétes Dunai Zs. érdekeivel. A jelen ítélet előző pontja szerinti helyettesítésnek ez esetben, úgy tűnik, nincs helye.

Vagyis amennyiben a fogyasztó nyilatkozik a bírósági eljárásban, hogy :

"Érdekeivel ellentétes az, ha a tisztességtelen eladási és vételi árfolyamokat tartalmazó szerződési feltétel helyett az "MNB" árfolyam válik a szerződés részévé"

Akkor, mivel a "Kásler per" óta tudjuk, hogy "az eladási és vételi árfolyamok nélkül a szerződés nem teljesíthető" és a C-118/17 számú ítélet 55. pontja alapján "helyettesítésnek nincs helye",ha az "ellentétes a fogyasztó érdekeivel", a bíróságnak nem marad más választása, minthogy megállapítja, hogy az egész szerződés "érvénytelen".

Valószínűsíthetően az, hogy az EUB ítéletben ennyire egyértelműen és félre nem magyarázhatóan húzta meg a határt a szerződések érvényben tarthatóságával kapcsolatban , közrejátszhatott egy "a Bíróság Hivatalához 2019. január 30‑án benyújtott beadvány" is.


--OO--

Devizahitelek - Uniós bíróság: visszamenőleg is megsemmisíthető a tisztességtelen feltételeket tartalmazó devizahitel


Bull'n'Bear 2019. március 14.

Brüsszel/Luxembourg, 2019. március 14., csütörtök (MTI) - Az uniós joggal ellentétesek azok a magyar jogszabályok, amelyek nem teszik lehetővé, hogy visszamenőleges hatállyal megsemmisítsék az árfolyamkockázattal kapcsolatos tisztességtelen szerződési feltételt tartalmazó devizaalapú kölcsönszerződéseket - közölte döntését az Európai Unió Bírósága csütörtökön.
A luxembourgi székhelyű uniós bíróság ítéletében hangsúlyozta, a szerződésnek megsemmisíthetőnek kell lennie, amennyiben az tisztességtelen szerződési feltétel nélkül nem teljesíthető.
2014-ben Magyarország több törvényt hozott a devizaalapú kölcsönszerződések tisztességtelen szerződési feltételeinek módosítása érdekében. A törvények ugyanakkor nem vonatkoztak e szerződések árfolyamkockázathoz kapcsolódó rendelkezéseire, amelyet így továbbra is a kölcsön felvevője viselt. A törvények azt is előírják, hogy a hitelfelvevő nem nyilváníttathat visszamenőlegesen érvénytelennek olyan kölcsönszerződést, amely olyan tisztességtelen szerződési feltételt tartalmaz, mint például az árfolyamkockázat.
Ítéletében az uniós bíróság kimondta, egy tisztességtelennek minősített szerződési feltételt úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, és így nem róhat kötelezettséget a fogyasztóra. Számára olyan helyzet visszaállítását kell lehetővé tenni, mint amilyenben az említett szerződéskikötés hiányában lenne.
Az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltételt illetően a bíróság rámutatott, abban az esetben, ha bizonyítják e szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, az ilyen rendelkezést tartalmazó szerződés érvényben tartása nem tűnik jogilag lehetségesnek.


Forrás: tozsdefigyelo.hu

További sajtóinformációk:

Portfólió:

Piac és Pofit:

Index.hu:

Napi.hu:

Civilhetes.net:

--OO--


A Kúria közleménye az Európai Unió Bíróságának 

„Dunai-ügyben” hozott határozatáról

Az Európai Unió Bírósága (EUB) 2019. március 14-én ítéletet hozott a C-118/17. számú, úgynevezett „Dunai-ügyben”. A C-118. sz. ügyben a magyar bíróság arra kérdezett rá, hogy összhangban van-e az uniós joggal, ha egy tagállam törvényekkel úgy módosítja a kölcsönszerződések tartalmát, hogy azok érvényesek maradnak, és az árfolyamkockázatot továbbra is a fogyasztó viseli. A 2014. évi ún. devizahiteles törvények ugyanis kiküszöbölték az árfolyamrésből és az egyoldalú szerződésmódosításból fakadó részleges érvénytelenséget az elszámolás előírásával.

Az Európai Unió Bírósága mostani ítéletében megállapította, hogy az ilyen nemzeti szabályozás nem ellentétes az akkor hatályos uniós fogyasztói irányelvvel (93/13/EGK irányelv). A kölcsönszerződések érvényben tartása ugyanis megfelel a tisztességtelen szerződési feltételek terén az uniós törvényhozó által követett azon célkitűzésnek, mely szerint a felek közötti egyensúly helyreállítására nem a tisztességtelen szerződési feltételeket tartalmazó szerződés semmissé nyilvánítás útján, hanem a szerződés egésze érvényességének a lehetőség szerinti fenntartásával kell törekedni.

Az Európai Unió Bírósága döntése szerint ugyanakkor az irányelvvel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az eljáró bíróság számára nem teszi lehetővé az árfolyamkockázattal kapcsolatos rendelkezések tisztességtelensége miatt a szerződés „megsemmisítését”, aminek következtében a fogyasztó mentesülne az árfolyamkockázat viselése alól.

A Kúria megítélése szerint azonban a magyar nemzeti szabályozás nem ilyen tartalmú, mert bár a 2014. évi XL. törvény (Dh2.tv.) 37. §-a az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződés érvényessé vagy határozathozatalig terjedő hatályossá nyilvánítását írja elő, ezek az érvénytelenségi jogkövetkezmények a devizahiteles fogyasztói kölcsönszerződések esetében azzal az eredménnyel járnak, hogy a fogyasztó – ha az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezés a Kúria 2/2014. PJE határozatának 1. pontja, valamint az Európai Unió Bírósága C-51/17. számú ügyben ítéletében foglaltak szerint a tájékoztatási kötelezettség megszegése miatt tisztességtelen – a szerződés megkötésétől kezdődően mentesül az árfolyamkockázat viselése alól. A 2/2014. PJE határozat 1. pontjához kapcsolódóan a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozása már 2015. november 9-10 napján olyan értelmezést fogadott el, amely szerint [a]bban az esetben, ha az adott szerződés tekintetében az 2/2014. PJE határozat 1. pontjának harmadik bekezdésében megjelölt okból teljesen érvénytelen, és ezért a fogyasztó az árfolyam-kockázat viselésére nem kötelezhető, a szerződés érvényessé vagy hatályossá nyilvánítása esetén a tartozás tőkeösszegének a ténylegesen folyósított forintösszeget kell tekinteni, …” [Emlékeztető, II. napirendi pont, A/II.1.1. pont – az Emlékeztető elérhető a Kúria honlapján, és megjelent a Kúriai Döntések – Bírósági határozatok 2016. évi 1. számában].

A Kúria elnöke által a devizahiteles érvénytelenségi perek jogalkalmazási gyakorlatának vizsgálatára felállított Konzultációs Testület jelenleg tovább vizsgálja azt a kérdést, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötések érvénytelensége milyen jogkövetkezményekkel járhat, és annak alapján a felek közötti elszámolás milyen elvek szerint történik. A Konzultatív Testület április közepén és május első felében is ülésezik, álláspontjának közzététele ezt követően várható.

A magyar bíróság arra is rákérdezett, hogy nem ellentétes-e az uniós jogszabályokkal az, ha egy tagállam legfelsőbb bírói szerve minden bíróságra kötelező ún. „polgári jogegységi határozatokkal” irányítja az eljáró bíróságok ítélkezési gyakorlatát.

Az Európai Unió Bírósága szerint a bíróságokra kötelező jogegységi határozat nem ellentétes az uniós joggal, feltéve, hogy az eljáró bíróságnak lehetősége van az uniós jogszabályok teljes érvényesülésének biztosítására, valamint arra, hogy a jogegységi határozatban kifejtettekkel kapcsolatban előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezzen az Európai Unió Bíróságánál. A magyar bíróságok számára mindkét lehetőség nyitva áll, amint azt Európai Unió Bírósága is megállapította ítéletében [62. pont]

Budapest, 2019. március 18.

A Kúria Sajtótitkársága

--OO--

Szepesházi Péter: Senkit semmire nem kötelez a Kúria devizahiteles ügyben kiadott közleménye

2019. március 19.

– Erős csúsztatásoktól hemzseg a közlemény, amelyet az Európai Unió Bíróságának (EUB) március 14-i, a devizahitelesek számára kedvező döntésével kapcsolatosan kiadott a Kúria. Azt egyébként is ki szeretném emelni, hogy a legfelsőbb bírói fórum mostani közleménye senkit semmire nem kötelez – nyilatkozta a Magyar Hangnak az ominózus ügyben az EUB véleményét kikérő egykori bíró. Szepesházi Pétert annak kapcsán kérdeztük, hogy a Kúria közleménye szerint összhangban van az uniós joggal a devizahitelesek számára hátrányos magyarországi bírói gyakorlat.

– Először is a közlemény hallgat arról az 54. pontról, amely szerint tilos hazai jogszabállyal pótolni egy szerződést, amennyiben az a fogyasztó érdeke ellen való – emelte ki Szepesházi Péter.

Az egykori bíró kiemelte, a vonatkozó jogszabályok értelmében a fogyasztó maga döntheti el, hogy mi az érdeke, például a teljes érvénytelenség, helyette ne a bíróság vagy törvény döntse el, tulajdonképpen mi is a legjobb számára.

A közlemény arról sem vesz tudomást, hogy a szerződésre vonatkozó egyetlen érvénytelenségi oknál se akadályozhatja a jogszabály az adósnak kedvező eredeti állapot helyreállítását (azaz a teljes érvénytelenséget). Vagyis az Európai Unió Bírósága szerint nem csak a tisztességtelen árfolyamkockázat vezethet az eredeti állapot helyreállításához.

– Tudni kell, hogy a szerződés megsemmisítése nem egyenlő sem a hatályossá nyilvánítással, sem az érvényessé nyilvánítással, sem a részleges érvénytelenséggel. Amennyiben ugyanis a tisztességtelenség miatt az árfolyamkockázat terhe nem az adóson van, de a szerződés csak részlegesen érvénytelen, akkor nagyon kedvező kamat és egyéb költség járhat a bankoknak, ráadásul a felmondási szankciók is az ügyfelet terhelnék. Ha viszont teljes a szerződés érvénytelensége, vagyis az árfolyamkockázat tisztességtelensége miatt helyreállítják az eredeti állapotot, akkor a bank nem számolhat fel kamatot, vagy ha mégis, akkor az legfeljebb a nagyon alacsony törvényes kamat lehet – tette hozzá.

Forrás: magyarhang.org

--OO--

A Kúria „csúsztatásainak” korrekciója a tisztánlátás okán
Az alábbiakban olvashatják Dr. Csikász Levente Ügyvéd Úr által összefoglalt és a Hitelsikerek ügyvédeinek közreműködésével készült helyesbítő tájékoztatást a Kúria által kiadottakkal szemben a C-118/17. számú Európai Bíróság ítélete kapcsán.
A Kúria „csúsztatásai” a C-118/17. számú EUB ítélet kapcsán

A Kúria a honlapján a C-118/17. számú EUB ítélettel kapcsolatban sajtóközleményt jelentetett meg 2019. 03. 18-án.

E sajtóközlemény egy jogban nem jártas laikus számára azt sejteti, hogy e döntés nem változtatott az itthoni jogi helyzeten, nem hozott új tényezőket a devizás ügyek adósoknak kedvező megítélésébe és tulajdonképpen azt a látszatot kívánja fenntartani, hogy a hazai jog mindenben megfelel az uniós jognak, különösen az uniós fogyasztóvédelmi elveknek.

Azonban ez egy hatalmas tévedés, amit e rövid írásban tárunk fel. A Kúria a közlésével álláspontunk szerint csúsztat, mert az ítélet egyes releváns részeit, amik tulajdonképpen megvilágítják a rendelkező rész értelmét, szándékosan nem hangsúlyozza és hallgatja el.

A Kúria a következőt közli:

„Az Európai Unió Bírósága mostani ítéletében megállapította, hogy az ilyen nemzeti szabályozás nem ellentétes az akkor hatályos uniós fogyasztói irányelvvel (93/13/EGK irányelv). A kölcsönszerződések érvényben tartása ugyanis megfelel a tisztességtelen szerződési feltételek terén az uniós törvényhozó által követett azon célkitűzésnek, mely szerint a felek közötti egyensúly helyreállítására nem a tisztességtelen szerződési feltételeket tartalmazó szerződés semmissé nyilvánítás útján, hanem a szerződés egésze érvényességének a lehetőség szerinti fenntartásával kell törekedni.



A Kúria megítélése szerint azonban a magyar nemzeti szabályozás nem ilyen tartalmú, mert bár a 2014. évi XL. törvény (Dh2.tv.) 37. §-a az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződés érvényessé vagy határozathozatalig terjedő hatályossá nyilvánítását írja elő, ezek az érvénytelenségi jogkövetkezmények a devizahiteles fogyasztói kölcsönszerződések esetében azzal az eredménnyel járnak, hogy a fogyasztó – ha az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezés a Kúria 2/2014. PJE határozatának 1. pontja, valamint az Európai Unió Bírósága C-51/17. számú ügyben ítéletében foglaltak szerint a tájékoztatási kötelezettség megszegése miatt tisztességtelen – a szerződés megkötésétől kezdődően mentesül az árfolyamkockázat viselése alól. A 2/2014. PJE határozat 1. pontjához kapcsolódóan a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozása már 2015. november 9-10 napján olyan értelmezést fogadott el, amely szerint [a]bban az esetben, ha az adott szerződés tekintetében az 2/2014. PJE határozat 1. pontjának harmadik bekezdésében megjelölt okból teljesen érvénytelen, és ezért a fogyasztó az árfolyam-kockázat viselésére nem kötelezhető, a szerződés érvényessé vagy hatályossá nyilvánítása esetén a tartozás tőkeösszegének a ténylegesen folyósított forintösszeget kell tekinteni, …” [Emlékeztető, II. napirendi pont, A/II.1.1. pont – az Emlékeztető elérhető a Kúria honlapján, és megjelent a Kúriai Döntések – Bírósági határozatok 2016. évi 1. számában].”.

A csúsztatás álláspontunk szerint ott van, hogy a Kúria igyekszik elbagatellizálni, illetve elhallgatni az ítélet indokolásában megbújó érveket azzal kapcsolatban, hogy milyen indokok mentén lehet a szerződést érvényben tartani (fenntartani). A szerződés lehetőség szerinti fenntartásának elve, mint fogyasztóvédelmi elv, ugyanis nem egy kőbe vésett és ellentmondást nem tűrő elv, mint ahogy számos bíróság ezt interpretálja, hanem egy kivételes lehetőség.

Azonban még ezt megelőzően ki kell emelni, hogy a Kúriától idézett rész első bekezdéséből kimaradt az a fontos körülmény, hogy az arra vonatkozó szabályozás nem ellentétes a 93/13/EGK Irányelvvel, ami az árfolyamréssel kapcsolatosan előterjesztetett keresetekre vonatkozik. Tehát nem minden keresetre. Az első csúsztatás itt érhető tetten. A második pedig ott, hogy azt is elhallgatják, hogy ez is csak akkor igaz, ha a hazai jog lehetőséget teremt a fogyasztónak arra, hogy olyan jogi és ténybeli helyzetet érjen el, mintha az adott tisztességtelen feltétel (itt és most csak az árfolyamrésről beszélünk) a szerződéskötés óta nem is létezett volna, azaz annak semmilyen kihatása nem lehet a fogyasztó kötelezettségeire. Márpedig az árfolyamrés (és az egyoldalú módosításból fakadó költségek) kapcsán az ítélet 53. pontja kifejezetten azt közli, hogy a hazai jogszabály (DH2 tv. 37. § (1) bekezdése) ellentétes a 93/13/EGK Irányelvvel:

„53      E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság által adott információkból, úgy tűnik, az következik, hogy az olyan nemzeti törvényi rendelkezés, amilyen az alapügyben szerepel – a jelen ügyben a DH 2 törvény 37. §‑ának (1) bekezdése – azt vonja magával, hogy ha a fogyasztó bármely, az árfolyamrésre vonatkozó vagy egyoldalú kamat‑, illetve költségemelést lehetővé tevő szerződési feltételtől eltérő szerződési feltétel tisztességtelen jellegére hivatkozik, akkor kérnie kell az eljáró bíróságtól, hogy a szerződést a határozathozatalig terjedő időre nyilvánítsa hatályosnak. Így e rendelkezés a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével ellentétesen megakadályozza, hogy a fogyasztó az érintett tisztességtelen szerződési feltétel alól – adott esetben, ha az említett szerződési feltétel hiányában e szerződés nem teljesíthető, az érintett szerződés teljes egészében történő megsemmisítése útján – mentesüljön.”.

A harmadik csúsztatás viszont már a szerződések érvényben tartásával kapcsolatos. Erre igen pontos választ ad az ítélet 54 és 55. pontja az alábbiak szerint:

„54      Egyebekben pontosítani kell azt is, hogy noha a Bíróság a 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítéletében (C‑26/13, EU:C:2014:282, 83. és 84. pont) elismerte, hogy a nemzeti bíróságnak annak érdekében, hogy a szerződést érvényben tartsa, lehetősége van a tisztességtelen szerződési feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítésére, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy e lehetőség azon esetekre korlátozódik, amelyekben a teljes szerződés megsemmisítése folytán a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, és ily módon az ez utóbbit büntetné (lásd ebben az értelemben: 2018. augusztus 7‑i Banco Santander és Escobedo Cortés ítélet, C‑96/16 és C‑94/17, EU:C:2018:643, 74. pont; 2018. szeptember 20‑i OTP Bank és OTP Faktoring ítélet, C‑51/17, EU:C:2018:750, 61. pont).

55      Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság által tett megállapításokból kitűnik, hogy a szerződés érvényben tartása az alapügyben ellentétes Dunai Zs. érdekeivel. A jelen ítélet előző pontja szerinti helyettesítésnek ez esetben, úgy tűnik, nincs helye.”.

Az ítélet 52. pontja értelmében az árfolyamkockázat tisztességtelenségének megállapítása esetén nem tűnik jogilag lehetségesnek a szerződés érvényben tartása, hiszen az árfolyamkockázat a deviza nyilvántartású szerződések lényegadó sajátossága, ami meghatározza a szerződés elsődleges tárgyát.

Tehát – ismerve a hazai bíróságok többségi gyakorlatát, miszerint minden hiányt orvosolni próbálnak a szerződések érvényessé nyilvánításával – a szerződések érvényben tartása csak azon kivételes esetekre korlátozódhat, amikor a teljes semmisség különösen káros következményeket róna a fogyasztóra. Márpedig a teljes semmisség esetén a fogyasztónak a jog helyes értelme és alkalmazása alapján jobban kellene járnia, mint az érvényessé nyilvánítással, hisz előbbi esetben szó sem lehetne ügyleti kamatról, pláne felárral növelt báziskamatról (amik kizárólag szerződésen alapulhatnak) és egyéb költségekről (pl. kezelési költség), maximum egyenértéki kamatról (ami a hazai jegybanki alapkamattal egyező mértékű kellene, hogy legyen) az ellenszolgáltatással nem fedezett szolgáltatás tekintetében (azaz, ha a fogyasztó még a folyósított kölcsön tőkeösszegét nem fizette vissza teljes mértékben). Az ítélet tehát a szerződés érvényben tartását kivételes lehetőségként jeleníti meg, azaz ellentétesen a hazai többségi bírósági gyakorlattal. 

A Kúria negyedik csúsztatása pedig itt érhető tetten:

„A magyar bíróság arra is rákérdezett, hogy nem ellentétes-e az uniós jogszabályokkal az, ha egy tagállam legfelsőbb bírói szerve minden bíróságra kötelező ún. „polgári jogegységi határozatokkal” irányítja az eljáró bíróságok ítélkezési gyakorlatát.

Az Európai Unió Bírósága szerint a bíróságokra kötelező jogegységi határozat nem ellentétes az uniós joggal, feltéve, hogy az eljáró bíróságnak lehetősége van az uniós jogszabályok teljes érvényesülésének biztosítására, valamint arra, hogy a jogegységi határozatban kifejtettekkel kapcsolatban előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezzen az Európai Unió Bíróságánál. A magyar bíróságok számára mindkét lehetőség nyitva áll, amint azt Európai Unió Bírósága is megállapította ítéletében [62. pont].”.

A többségi bírósági gyakorlat a Kúria által adott – és az uniós jogot félreértelmező – „kötelezően ajánlott és kötelező útmutatások” miatt ritkán meri felvállalni a teljes semmisség megállapítását és jogkövetkezményként a jogalap nélküli gazdagodás alapján történő elszámolást kamatfelár, szerződéses ügyleti kamat és egyéb szerződéses költségek nélkül úgy, ahogy pár sorral fentebb írtuk.

Elvileg valóban lehetőség van hatályossá nyilvánításra (ebben nincs csúsztatás), ami nem a szerződés fenntartását jelenti, hanem a kialakult tényhelyzet elfogadását (a pénzintézet folyósította a kölcsönt, az adós pedig visszafizetett egy bizonyos összeget, ám nincs egyetlen szerződéses rendelkezésem a semmisség miatt) és a jogalap nélküli gazdagodás szerinti elszámolást, azonban ezt nem „merik” így alkalmazni a bíróságok a felsőbb „kötelezően ajánlott és kötelező” iránymutatások miatt.

Az ítélet 61. pontja egy igen érdekes okfejtést közöl a jogegységi határozatok kapcsán, amiben azokat teoretikusan uniós joggal ellentétesnek mondja ki azt feltételezve, hogy azok nem biztosítják a 93/13/EGK Irányelv maradéktalan érvényesülését:

„60      E tényezőkre tekintettel meg kell tehát állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a negyedik és ötödik kérdésével azt kívánja megtudni, hogy Charta 47. cikkének fényében értelmezett 93/13 irányelvvel ellentétes‑e az, hogy valamely tagállam legfelsőbb bírósága az egységes jogértelmezés érdekében ezen irányelv végrehajtásának részletes szabályait illetően kötelező határozatokat hoz.

61      E tekintetben e kérdésekre igenlő választ lehetne adni, egyrészt ha e határozatok nem tennék lehetővé a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a 93/13 irányelv szabályai teljes érvényesülésének azáltal történő biztosítását, hogy szükség esetén saját hatáskörben figyelmen kívül hagyja az összes azzal ellentétes – és akár későbbi – nemzeti jogszabályi rendelkezést, beleértve az azzal ellentétes bírósági gyakorlatot is, és nem kell sem kérnie, sem megvárnia azok jogalkotói vagy bármilyen egyéb alkotmányos úton történő előzetes megsemmisítését, másrészt ha akadályba ütközne az a lehetőség, hogy a nemzeti bíróság előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz forduljon (lásd ebben az értelemben: 2016. április 5‑i PFE ítélet, C‑689/13, EU:C:2016:199, 34., 40. és 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).”.

Pontosan e jogegységi határozatok útján „irányította” a Kúria a bírósági gyakorlatot abba az irányba, hogy az ezer sebből vérző kölcsönszerződéseket tartsák életben az érvényessé nyilvánítás „megkérdőjelezhetetlen” intézménye útján. Az elvi lehetőség valóban megvan a bírónál, hogy kimondja a teljes semmisséget, ám a fellebbviteli bíróságok, pláne a Kúria rendszerint ezt megváltoztatva érvényessé nyilvánít. Tehát gyakorlatilag nincs lehetőség a hivatkozott uniós irányelv és uniós fogyasztóvédelmi alapelvek helyes alkalmazására. Márpedig az unió nem pusztán az elvi, hanem a gyakorlati lehetőség meglétét is elvárja e körben. És nem az számít, hogy elsőfokon nyert az adós (ami igen ritkán lesz jogerős), hanem a jogerős és bizonyos esetekben a Kúria által felülvizsgált döntésben elveszítette-e a pert vagy sem.

Az ítélet 63. és 64. pontjai azonban megismétlik az uniós irányelv elsőbbségét és annak tényleges érvényesülése elvárását a jogegységi határozatokban is:

„63      Egyebekben, amint arra lényegében a főtanácsnok indítványának 113. pontjában rámutatott, a Bíróság a 2018. augusztus 7‑i Banco Santander és Escobedo Cortés ítéletének (C‑96/16 és C‑94/17, EU:C:2018:643) 68. pontjában kimondta, hogy nem lehet kizárni, hogy valamely tagállam legfelsőbb bíróságai a nemzeti jog értelmezésének egységesítésére irányuló szerepkörükben és a jogbiztonság érdekében kidolgozhatnak a 93/13 irányelv tiszteletben tartása mellett bizonyos kritériumokat, amelyek mentén az alsóbb fokú bíróságoknak vizsgálniuk kell a szerződési feltételek tisztességtelen jellegét.

64      A fenti megfontolásokra tekintettel a negyedik és ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Charta 47. cikkének fényében értelmezett 93/13 irányelvvel nem ellentétes az, hogy valamely tagállam legfelsőbb bírósága az egységes jogértelmezés érdekében ezen irányelv végrehajtásának részletes szabályait illetően kötelező határozatokat hoz, amennyiben azok nem képezik akadályát sem annak, hogy a hatáskörrel rendelkező bíróság az említett irányelvben foglalt szabályok teljes érvényesülését biztosítsa, és a fogyasztó számára az ezen irányelvből fakadó jogainak védelme érdekében hatékony jogorvoslatot nyújtson, sem pedig annak, hogy ezt illetően előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz forduljon, amit azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.”.

Az előzetes döntéshozatali eljárások kapcsán valóban nincs akadály.

2019. 03. 19.

Dr. Csikász Levente…

Forrás: hitelsikerek.hu


--OO--

EUB C51/17. (2018.09.20.)

Nagyon bíztunk az EU Bíróság C-51/17 számú ítéletében. 

Lassan 2 éve azt kell mondjuk mindenkinek, hogy érdemes megvárni az EUB C-51/17. sz. ügyben hozott ítéletét. Most megvan, kedvező az adósoknak, nincs mire várni tovább.

Az ítélet alapján MINDEN "devizás" szerződést lehet támadni a bíróságon, mivel az EU Bíróság kimondta, hogy a DH törvényektől függetlenül a bíróság vizsgálhatja a szerződésben levő tisztességtelen feltételeket, és ráadásul ezeket a feltételeket a bíróságnak a PERBELI (tehát Józsi bácsi és Terike néni szerződései amelyek otthon a fiók mélyén lapulnak, itt nem jönnek szóba) szerződésekben hivatalból észlelnie kell.

Álláspontunk szerint az árfolyamkockázat teljes mértékben adósra történő telepítése tisztességtelen szerződési feltétel .

Az adósok a jogaikat csak a bíróságon tudják érvényesíteni, jogi képviselővel (ügyvéd). 

Az adott szerződés bíróság által történő tisztességtelenségének deklarálása (kimondása) után, a feleknek el kell számolniuk egymással, de úgy, hogy a tisztességtelen feltétel kiesik a szerződésből. Tehát a szerződések nem semmisek/érvénytelenek lesznek, hanem annak egyes feltételei tisztességtelenek. 

Ergo a nyertes pert követően a hosszú lejáratú, „ingatlanos” szerződések esetében nem a nyilvántartott követelést, hanem csupán a VALÓS tartozást kell kifizetni, adott esetben lehetőség szerint akár részletekben. 
A lakáshitelek általában hosszú lejáratúak (20-25-30 év) voltak, ezért azoknál nem keletkezett ennyi "túlfizetés", sőt jó ha annyit befizettek, mint amennyit az árfolyamkülönbözet figyelmen kívül hagyásával kellett.
Ezért ezen szerződések esetében kevésbé valószínű, hogy pénz lehet visszasáfárkodni, inkább az lehet a cél, hogy ne tartozzon az adós a felvett összeg duplájával, hanem kb. nullán legyen, ne legyen végrehajtás, megmaradjon az ingatlan, kölcsön nélkül.

Sok rövid(ebb) lejáratú szerződés -pl. gépjármű-, személyi kölcsön- esetén pedig lehetőség van a „túlfizetés” visszaigénylésére az elszámolásban és a perekben.
Ha az árfolyamkülönbözet áthárítása, adósra terhelése tisztességtelen lesz egy perben, és jó esetben árfolyamkockázat figyelembe vétele nélkül, forintban kell elszámolni, akkor könnyen előfordulhat -főként pl. egy "autós" szerződésnél, ahol az adós sokkal többet fizetett vissza, mint amennyit kapott- hogy súlyos százezreket, sőt, milliókat kell visszafizetniük az adósoknak.

Tehát az eredeti, alapszerződésben feltüntetett kamat %-kal lehet elszámolni, ami azt jelenti, hogy olyan lesz a szerződés, mint ha "forintos" lenne. 

Az ügyvédeink -a peresítéseket támogatva- (és természetesen a megszokott módon én is) továbbra is felkészülten állnak a perek elébe. A pertaktikát a napokban kidolgoztuk. 

Fontos, hogy eddig is voltak más hasonló ítéletek (pl. a román ügy), de azért egy ilyen ügyet amely miatt Magyarországon több ezer per van jelenleg felfüggesztve, -reményeink szerint- már nem lehet nem komolyan venni. Ráadásul most azt is kimondta az EUB, hogy a tisztességtelen feltételt a bíróságnak hivatalból kell észlelnie!

Csak hogy rövidre zárjuk az ilyen irányú kérdéseket:
Az ítélet (és más EUB ítéletek) nem "akikre" , "mi"-re, "velük mi lesz"-re, "azok"-ra, "valaki"-re, „akiknek”-re, stb. vonatkozik, hanem bírósági eljárásokban vitatott szerződésekre, követelésekre. 
Tehát perelhetnek azok is  pl. akiknek elvették a házukat, autóikat, engedményezték a követelésüket, vagy éppen végrehajtás alatt állnak, sőt a perben lehet kérni a végrehajtás felfüggesztését is a jogerős ítéletig.

Az eszközkezelő által átvett szerződések esetében érdemes kiszámolni, hogy hogyan járnak jobban. Egyrészt ha perelnek mennyi a fizetnivaló, másrészt ha összeadják a már befizetett összegeket és a 6 éven belül megfizetendő visszavásárlási árat, hogyan jönnek ki.

Tehát az EUB ítéletére alapított jogi érvelés minden "devizás" perben használható.... de ehhez perelni kell. Az utóbbi időben néhány magyar bíróság úgy hozott ez ügyben az adós részére kedvező ítéletet (a csoportban a fájlok közé feltöltöttük), hogy be sem várták ezt az EUB döntést. Ez is bizakodásra ad okot.

A megkereséseket emailben várjuk az info@hitelsegitseg.com email címre, vagy Kattintson ide


--OO--

EUB C-260/18 (2019.10.03.)

2019. október 3-án kihirdette ítéletét az Európai Unió Bírósága a C-260/18 számú "Dziubak" ügyben.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:


1) A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha valamely nemzeti bíróság, miután megállapította valamely devizaalapú és az érintett deviza bankközi kamatlábához közvetlenül kapcsolódó kamatlábhoz kötött hitelszerződés egyes szerződési feltételeinek tisztességtelen jellegét, belső jogának megfelelően úgy értékeli, hogy e szerződés e feltételek nélkül nem maradhat fenn, mivel e feltételek elhagyása megváltoztatná az említett szerződés elsődleges tárgyának jellegét.


2) A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egyrészt a szerződés teljes érvénytelenségének megállapítása következtében a fogyasztó helyzetére gyakorolt, a 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítéletben (C‑26/13, EU:C:2014:282) említett következményeket a jogvita időpontjában fennálló vagy előre látható körülményekre tekintettel kell értékelni, másrészt pedig, hogy ezen értékelés szempontjából a fogyasztó e tekintetben kinyilvánított szándéka döntő jelentőséggel bír.


3) A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, ha a szerződésnek a benne foglalt tisztességtelen feltételek elhagyása következtében keletkezett hiányosságainak orvoslása kizárólag azon általános nemzeti rendelkezések alapján történik, amelyek a jogügyletek tartalmukban kifejezett joghatásainak kiegészítését a – sem diszpozitív rendelkezésnek, sem pedig a szerződő felek egyetértése esetén alkalmazandó rendelkezésnek nem minősülő – méltányosság elvéből vagy a bevett szokásokból eredő következmények révén írják elő.


4) A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a valamely szerződésben szereplő tisztességtelen feltételek fenntartása, amennyiben azok elhagyása e szerződés érvénytelenségének megállapításához vezetne, és amennyiben a bíróság úgy ítéli meg, hogy az érvénytelenség megállapítása kedvezőtlen hatásokkal járna a fogyasztóra nézve, ha a fogyasztó a feltételek fenntartásához nem járult hozzá.

____________________________________________
A teljes ítéletet az alábbi linken olvashatják:
____________________________________________
Az ügy összefoglalóját az alábbi linkeken olvashatják:

  • Kérelem

  • Főtanácsnoki indítvány


"A 4. pont a legjobb! 
Eldöntheti a fogyasztó, hogy milyen jogkövetkezményt szeretne. Nagy összeget tennénk rá, hogy nem a szerződés életben tartásának lehetőségével élne. 
Hát akkor harcra fel!!"

Sajtóközlemény:

Portfolio

Ügyvédet keresek

Vissza a főoldalra

Az oldal a világ legkönnyebben használható weboldalkészítőjével, a Mozellóval készült.

 .